A személyiségzavarok „B” csoportjában, a nárcisztikus, borderline és hisztrionikus személyiségzavarok mellett helyet kap az antiszociális személyiségzavar is. Ezt a csoportot szokás a „drámázók” csoportjának nevezni, mert a többivel, például a szorongóval, elkerülővel, kényszeressel szemben ők általában elég erőteljesen lépnek interakcióba környezetükkel, konfliktusok, nagy szerelmek és nagy veszekedések, csalódások kísérik útjukat. De maradjon fókuszunk az antiszociálisakon! Ők azok, akiket úgy szoktak emlegetni, hogy nincs lelkiismeretük. Valóban, úgy tűnik, ők egyszerűen képtelenek betartani a törvényeket és a szociális normákat, ezért gyakran letartóztatják őket. Ide tartozik, hogy nagy bennük a csalási hajlam, hazudozással, akár álnevek használatával igyekeznek előnyökhöz jutni, figyelmen kívül hagyva, hány embert csapnak be, lopnak meg. Emellett képtelenek előre tervezni és impulzívak, ez utóbbi mellett lehetnek agresszívak is, így a testi bántalmazástól sem riadnak vissza. Saját, de mások biztonsága sem érdekli őket, nem képesek saját hibáikból sem tanulni, a felelősséget sem vállalják, így a munkavégzéssel is komoly problémáik lehetnek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a tünetek már 15 éves kor előtt megjelennek. A kutatók az antiszociális személyiségzavar hátterében feltételeznek genetikai tényezőket, de sok esetben gyermekkori bántalmazás is megjelenik a betegek múltjában. Ezeknek, és a sokszor elégtelen, morálisan alacsony nevelési környezetnek „hála” agyi elváltozások is történnek: az empátiáért, szociális érzelmekért felelős részek nem működnek úgy, ahogy egy normális embernél.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!
Fotó: iStock.com/prudkovA „drámázó” személyiségzavarok legtöbbjénél a legfőbb gondot az okozza, hogy maga a beteg nem szenved betegségétől. Ez különösen az antiszociális személyekre igaz: ők legfeljebb attól szenvednek, hogy börtönben kell ülniük, de mivel hibáikból nem tanulnak, ezért nem merül fel bennük, hogy esetleg nekik kellene változtatni a viselkedésükön, a gyógyulás, pszichoterápia hatása szinte elenyésző. Emberi kapcsolataik megmentése sem motiválja őket, hiszen érzelmileg nem kötődnek a másikhoz – még ha ideig-óráig tudják is tettetni a törődést. Érdekes kivételt jelentenek ez alól a bűnözői bandák tagjai, akik neveltetésükből kifolyóan erősen antiszociálisak lehetnek, azonban bennük kialakul egyfajta betyárbecsület, ami a bandatagok között erős köteléket képez.
Fotó: iStock.com/PaSta77De mi a helyzet a sármőr manipulátor mítoszával, akit a filmekből ismerünk, például az Amerikai pszicho Patrick Batemanjével? Valóban, a magas intellektussal rendelkező antiszociális személyiségzavarosok képesek felismerni, hogy nyíltan nem élhetik ki erkölcstelen vágyaikat, így megtanulják ügyesen, feltűnésmentesen mozgatni a szálakat, azonban a fő motiváció marad: saját érdekeiket nézik bármi áron, és ezért bárkin képesek átgázolni. Éppen ezért lehet, hogy nagy cégek vezérigazgatói, sikeres politikusok is lehetnek személyiségzavarosok, vagy legalábbis erős antiszociális vonásokkal rendelkező személyek. Azonban a romantikus illúziókat inkább romboljuk le: az antiszociálisak nagy része nem karizmatikus, öltönyös férfi, hanem hétköznapi, visszaeső bűnöző.
