Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Csillagok

Vadak és féktelenek: a vikingek története mindenkit érdekel

A Vikingek című sorozat már egy jó ideje nagy sikerrel fut. Mindenkit érdekel az a nyers erő, ami körbeöleli őket. De kik is voltak a vikingek és miért beszélünk róluk még a mai napig is?

Maga a viking szó nem egy nemzetet vagy népcsoportot jelöl, hanem egy foglalkozást. Skandináv származású kereskedők és harcosok voltak, akik a VIII. és a XI. század között raboltak, fosztogattak és hódító hadjáratokra indultak. Tulajdonképpen ők voltak az északi kalózok, de természetük sokkal vadabb volt. Nyers, barbár viselkedés jellemezte őket és ha valaki meghallja a nevüket, rögtön eszükbe jut a vér, az erőszak és a szexualitás is. Persze az, hogy ma így vélekedünk róluk évszázadok eredménye, melyek alatt komplex mitológia épült köréjük.

Illusztráció: iStock.com/fotokostic

Illusztráció: iStock.com/fotokostic

Urak, parasztok, rabszolgák

Ebben az időben a skandináv társadalom három részre tagolódott: az urak, a parasztok és a rabszolgák rendje élt egymás mellett. A nép törzsekből állt össze és minden törzsnek volt egy vezetője. Ez a vezető kétféle módon kerülhetett hatalomra: vér vagy tett jogán. A legnagyobb különbség az volt köztük, hogy a vér jogán békésen és csendesen történt a hatalom átadása, hiszen a vér szerinti jogos utód vette át a hatalmat. A tett jogán történő átadás sokkal izgalmasabb volt. Ha valaki egy nagy hőstettet hajtott végre, akkor élhetett a párbajra hívás jogával. Ilyenkor megküzdött az aktuális vezérrel és az erősebb férfi győzött. Ezzel garantálták azt, hogy a vezetőjük a legerősebb ember volt mindig és a fizikai erőt szinte mindennél többre becsülték. Ennél fontosabb csak a vérségi kötelék volt, mely számukra szent és sérthetetlen kapcsolatot jelölt. A család nyújtotta a legfőbb védelmet és támaszt. A nemzetségből való kiközösítés egyet jelentett a hontalansággal, a biztos halállal.

A nők helyzete is rendkívül érdekes volt a korban. Elnyomottak voltak a törvény szerint, de társadalmilag előnyösebb volt a helyzetük. Egyrészt ők jelentették a család fenntartását, hiszen szükség volt rájuk a vérvonal erősítése miatt. Legfontosabb feladatuk volt, hogy szüljenek, illetve örömforrást jelentsenek a férfiak számára.

Sajátos kultúra és vallás

A képregényeknek és a filmeknek köszönhetően a Thor és az Odin neveket nagyon jól ismerhetjük. A többség azt is tudja, hogy a két isten – merthogy mindketten azok – a viking kultúrához köthetőek. Többistenhitűek voltak, számtalan szertartást tartottak és áldoztak is az isteneiknek. A pogány rítusaik ma már megbotránkoztatóak, mégis mindenki érdeklődéssel hallgatja a róluk szóló történeteket. A temetéseiket gyakran kísérték emberáldozatok, az elhunytakat pedig gyakran temették el a ruháival, ékszereivel együtt, hiszen úgy gondolták, hogy ezeknek hasznát vehetik a túlvilágon. Saját alkotóművészetük nem volt, hiszen nem ismertek ilyen típusú technikákat, ehelyett inkább a díszítés mesterei voltak. A lakóházak dísze, a ház urának trónja volt, melyet minden költözéskor magukkal vittek. Mégis akadt egy valami, ami igazán jellegzetes és ha a vikingekről esik szó, akkor mindenkinek eszébe jut, ezek pedig a híres viking hajók. Ezek egyrészt használati eszközök voltak, hiszen nem indulhattak hadjáratokra, hódítani vagy portyázni hajó nélkül. Másrészt ezek voltak a legféltettebb kincseik és a legfőbb büszkeségük is.

Illusztráció: iStock.com/vukkostic

Illusztráció: iStock.com/vukkostic

Akadnak tévhitek velük kapcsolatban

Él a fejünkben egy kép róluk, de ezt nem a saját történelmi ismereteinknek, hanem a művészeteknek és a médiának köszönhetjük. A vikingek sosem hordtak kétszarvú sisakot, ez a tévedés valószínűleg Wagner operáinak, illetve a jelmeztervezőknek köszönhető. Nem voltak olyan ápolatlanok, mint ahogyan mi azt elképzeljük, ugyanis az irányadó szabályaik közül volt, amelyik megkövetelte, hogy rendszeresen tisztálkodjanak. Ezek alapján valószínűleg tisztábbak voltak, mint a korabeli európaiak. Ha egy viking megsebesült, akkor hagymás főzetet etettek vele. Ha a hasi seb körül nem éreztek hagymaszagot, akkor a betegnek nem volt bélsérülése, így reménykedhettek a túlélésben. Az viszont nem tévhit, hogy az élvezeteknek éltek. A szex fontos szerepet játszott az életükben, nem csoda, hogy egy-egy vikingnek több felesége is volt. Az egyszerű örömöknek éltek és ehhez nyers erő társult, így nem csoda, hogy hódításaikról és életükről még ma is örömmel hallunk.