Te + Én

Vegyük észre, ha áldozatok lettünk: a munkahelyi zaklatásról

Sokat hallhatunk mostanában az iskolai zaklatás, a „bullying” fogalmáról, ám nem csak a diákoknak kell szembenézni ezzel a problémával, felnőtt munkavállalóként is könnyen olyan szituációban találhatjuk magunkat, melyek csak legsötétebb rémálmainkban szerepeltek eddig.

A munkahelyi zaklatásnak ezer és egy formája lehet: kirekesztés, sértegetés, hátrányos megkülönböztetés, mégis legtöbbünknek elsőre a szexuális zaklatás ugrik be: amikor, mint nőt, nem tisztelnek bennünket, visszaélnek  ezzel, megjegyzéseket, kellemetlen gesztusokat tesznek, szélsőséges esetben pedig akár ajánlatot is.

Fotó: iStock.com/ Rawpixel

Fotó: iStock.com/ Rawpixel

„Nem vettem észre azonnal, mi történik velem”

A munkahelyi zaklatásról szinte mindenkinek van egy története, Beátának is: „Már húsz éve történt a dolog, és körülbelül egy évig tartott. Egy szállodában dolgoztam recepciósként, és az igazgató szállt rám. Nagyon fiatal voltam. A legfurcsább az volt, hogy nem vettem észre azonnal, illetve nem tudtam akkor még definiálni, mi is zajlik velem egészen pontosan. Szinte észrevétlen volt a becserkészés: kávét kért, de ragaszkodott hozzá, hogy maradjak benn az irodájában, amíg megissza, a jelenlétemmel kellett asszisztálni a szertartásához. Fájt a válla, megkért, hogy masszírozzam meg, és amikor nemet mondtam, szemlátomást dühös lett. Érkezésem előtt csak férfiak dolgoztak a recepción, és tudtam, azt vesznek fel, amit csak akarnak, nem volt különösebb előírás, nekem azonban azonnal dresscode-ot írt elő, azt követelte, hogy térd felett érő miniszoknyában jelenjek meg, és tilos volt a hosszú ujjú blúz vagy a nadrág. Ha éjjel is dolgoztam, kijött elköszönni hozzám (ő benn is lakott a szállodában a feleségével), ilyenkor egy szál köntösben érkezett és szeretett volna puszival búcsúzni. Ekkor már természetesen leesett, hogy túllépi a határokat, és igyekeztem távol tartani magamtól, ami nem volt könnyű, mert folyton körülöttem lebzselt, és hát a főnököm volt…

Ekkor elindult egy furcsa macska-egér játszma, ahol ő hatalmi pozícióból játszadozott. Mivel ellenálltam a széptevésének, nem engedtem, hogy hozzám érjen, hát hibákat keresett a munkámban – találhatott, én se voltam tökéletes. Ha hibát talált, akkor rögvest felajánlotta, hogy elsimíthatjuk a dolgot, ha bemegyek vele szaunázni, de ha nem megyek, akkor levon egy bizonyos összeget a fizetésemből. Volt, hogy mögém settenkedett és megpróbált belecsókolni a nyakamba, máskor pénzügyi elszámolás közben a combomat akarta cirógatni. Egy alkalommal egy orosz kosárlabdacsapat szállt meg nálunk – az igazgató együtt szaunázott a sportolókkal. Kiüzent értem, hogy menjek be, mert  ’elromlott valami’ a szaunában. Egy csapat pucér pasi várt benn, természetesen azonnal sarkon fordultam és otthagytam őket. Később kiderült – kollégák mondták vissza –, hogy egy láda pezsgőben fogadott a srácokkal: be tud csalogatni a szaunába, holott hatalmi szóval, feladat okán rendelt be. Nagyon kínos volt a jelenet, és a helyzet egyre csak rosszabbodott. Én nagyon szerettem volna megtartani a munkám, kellett a pénz, de végül nem bírtam tovább – megfenyegettem, hogy feljelentem, és/vagy szólok a férjemnek. Azt hiszem, ez utóbbi állította le. Még dolgoztam körülbelül egy évet mellette, de rólam leszállt. Más célpontot talált.

Fotó: iStock.com/ Zinkevych

Fotó: iStock.com/ Zinkevych

Súgás-búgás, pletykapad

A szexuális zaklatás mellett azonban a munkahelyi bántalmazás egyéb formája is lehet torokszorítóan fájdalmas. Olyannyira, hogy a bántalmazást átélő kollégák akár bele is betegedhetnek az őket ért sérelmekbe.

A leggyakoribb természetesen az, amikor elindul ellene-ellenük a szóbeszéd. Szigorúan a háta mögött persze, de azért úgy, hogy előbb utóbb NEM tudja nem megérezni, meghallani. Néha csak egy mondatot kap el saját magáról, valami kis gonoszságot és csakis olyan dolgot, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. A szervezett rosszindulat aztán teret nyer, egyre nagyobbá dagad, egyre hangosabb lesz a pletyka, és egy idő után lehetetlen elviselni: az áldozat betegségbe menekül vagy felmond. Egyszerűen nem tud/mer védekezni ellene, és nem is nagyon lehet úgy, ha nem kap valakitől segítséget.

A másik népszerű módja a „civilizált” bántalmazásnak a kirekesztés. Soha nem hívják magukkal ebédelni, ha beül közéjük hívatlanul, akkor vagy áttelepszenek máshová vagy sértő csendben maradnak a kollégák, amíg a kirekesztett fél a közelükben van. Ha  megpróbál kommunikációt kezdeményezni, nem veszik fel a beszélgetés fonalát. Még rosszabb esetben ez átcsúszik a szakmai vonalra is: a megbeszéléseken szándékosan, csoportosan és hangosan leszavazzák az ötleteit, esetleg kigúnyolják. Vagyis minden lehetséges módon levegőnek nézik.

Áldozat vagyok. Ki kell állnom magamért.

Beáta példája is jól mutatja, a legfontosabb, hogy egyáltalán ismerjük fel, áldozatok vagyunk, azaz zaklatnak bennünket. Tudnunk kell, mi az, ami már nem fér bele egy viccbe, s mi az, amit  már senki nem engedhet meg magának velünk szemben. Akinek helyén van az önértékelése, rendben van az önbecsülése, az viszonylag hamar felismeri, hogy kihasználják, bántják, és olyan dolgokat kérnek, követelnek tőle, amely egy munkahelyen nem megengedhető. Miután felismertük, fontos, hogy merjünk lépni és legyen bátorságunk kiállni önmagunkért. Tudnunk kell, hogy lehet változtatni az adott helyzeten anélkül, hogy elveszítenénk a munkánkat. Forduljunk bizalommal felettesünkhöz, vagy annak feletteséhez, ha ez nem jár sikerrel, akkor akár olyan civil szervezetekhez, akik segíteni tudnak vagy olyanhoz, aki jogi tanácsot tud adni.