Csillagok

Empátia, együttérzés, érzelmi intelligencia – érteni és érezni a másik embert

A pszichológia évtizedekig vizsgálta az intelligenciát, ami manapság mindenki számára egyértelmű fogalom. Ellenben az EQ viszonylag új „találmány”: a kognitív értelmi képesség helyett azt mutatja meg, mennyire vagyunk képesek a másik embert érezni, érteni.

Emellett a kutatók kezdenek arra is rájönni, hogy az életben való sikerességhez, de főleg a boldogsághoz fontosabb az érzelmi intelligencia, mint a kognitív intelligencia. Ennek oka egyszerű: elégedettségünk valódi forrása a jól működő emberi kapcsolatokban keresendő. Hiába vagyunk zseniálisan okosak, ha másokat nem tudunk megérteni, illetve másokkal nem tudjuk magunkat megértetni, hiába az egész: jobb esetben hideg lángésznek, rosszabb esetben idegesítő okostojásnak fognak tartani minket.

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Empátia vagy együttérzés?

Bár a két fogalmat általában egymás szinonimájaként szoktuk használni, ha mélyebben belemászunk a szavak értelmébe, két hasonló, de nem azonos dologra bukkanunk. Együttérzés, ahogy a neve is mutatja, azt jelenti, hogy együtt érzünk a másikkal: átérezzük örömét bánatát, együtt sírunk, együtt nevetünk. Azonban ez sok esetben kevés. Éppen csak egy árnyalattal jobb, ha ketten ücsörgünk egy sötét gödör fenekén, mint ha egyedül lennénk odalent! Az empátia ezt a pluszt adja az együttérzéshez: nem feltétlenül együtt éljük át a másikkal az adott érzelmet, de értjük, mit érez, és képesek vagyunk támaszt nyújtani neki ebben a helyzetben. Azaz: nem utánaugrunk a gödörbe, hanem kötelet dobunk neki, hogy ki tudjon mászni onnan.

Antiszociális vezetők

Az érzelmi ingelligencia és a sikeresség kapcsán gyakran szóba kerülnek azok a törtető, mindenkin átgázoló emberek, csalók, felső vezetők, politikusok, akik bár nagyon sikeresnek számítanak, mégse gondolnánk, hogy magas az empátiájuk. Az antiszociális személyiségzavaros emberek, régi nevükön pszichopaták gyakran érdekes módon birtokolják ezt az értékes tulajdonságot: csak a kognitív része működik az érzelmi intelligenciájuknak. Azaz bár kiválóan felismerik mások érzelmeit, lelkiállapotait, tudnak olvasni a nonverbális jelekből is, az érzelmi oldala nem jelenik meg náluk. Tehát valójában nem tudnak szomorúságot érezni más bánata miatt, abban viszont ügyesek, hogyan használják ki és fordítsák saját hasznukra más nyomorát. Éppen ez teszi őket olyan veszélyessé – és tulajdonképpen sikeressé is. Azért ne irigyeljük őket emiatt: mivel képtelenek őszinte érzelmeket átélni, ezért kimaradnak mindabból a bizalomból, törődésből, intimitásból, amit egy valódi, bizalommal teli szeretetkapcsolat nyújthatna nekik.

Fotó: iStock.com/DragonImages

Fotó: iStock.com/DragonImages

És a másik oldal?

Azaz lehetünk-e túl empatikusak? Megkeserítheti-e életünket az, hogy mindenkivel mindig együtt érzünk? Egyrészt persze, erre van esély. Másrészt ha az együttérzés helyett megtanulunk empatikusak lenni, akkor helyreáll az egyensúly. Hiszen az egészséges érzelmi intelligenciához szükségünk van egy nagy adag önismeretre is, hogy tudjuk, melyik érzelmek tartoznak hozzánk, és melyek másokhoz, hogy megtanuljuk meghúzni saját határainkat, hogy ne folyjunk össze a másikkal. Ha rájövünk, hogy az érzelmek csupán múló lelkiállapotok, ha nem azonosítjuk magunkat a haraggal, a félelemmel, de az extatikus boldogsággal sem, akkor önmagunk maradhatunk, és megtanulhatjuk élvezni ezeket az érzelmeket vagy épp tanulni belőlük – és segíthetünk másoknak is, hogy hasonlóan viszonyuljanak saját lelkiállapotaikhoz. Az igazi szeretet nem jelent teljes összeforrást, inkább egy egymást segítő, megértő, támaszt nyújtó állapot, mi több, aktív cselekvés lehet.