Csínján kell vele bánni, hiszen amilyen isteni lehet tőle az étel, ugyanúgy el is ronthatjuk vele. Akkor is, ha túl keveset használunk (bár ez még valahogy orvosolható), és akkor is, ha túl sokat. Sőt, ez esetben akár a kukában is végezheti az étel, amit fenséges ebédnek vagy vacsorának szántunk. Nem másról beszélünk, mint arról a fűszerről, amelyik egyik konyhából sem hiányzik, az ételek alapízesítője, mondhatni mindennél fontosabb – ez pedig a só.
És hogy mennyire fontos az étkezésünkben, mint az ismert népmese, amelyikben a legkisebb lány azt mondja az édesapjának, hogy úgy szeret, ahogyan az emberek a sót. Persze ízlés szerint ki jobban, ki kevésbé, de mégis sózzuk az ételeinket.
Fotó: iStock.com/gpointstudio
Nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára
Tudvalevő, hogy a só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben akár apátiához vagy halálhoz is vezethet a Wikipédia szerint. Szervezetünknek napi 5–10 gramm sóra van szüksége, de ez is egyénenként változó lehet. Az étkezések során akár 20–25 gramm sót is fogyaszthatunk, ez a mennyiség azonban már nem ajánlott. Vízben jól oldódik, ezt bizonyítják a tengerek, amelyek mind tartalmaznak oldott sót, valamint a földi élet majdnem minden sejtje, ahol a sejtközi folyadékok sóoldatok.
Asztali, tengeri és Himalája só
A kereskedelemben többféle típus kapható, amelyek az eredet, szemcsefinomság, tisztaság és az adalékanyagok tekintetében különbözhetnek egymástól. Régóta kérdés, hogy vajon milyen sót válasszunk, mivel ízesítsük az ételeinket. Az asztali vagy konyhasó a legelterjedtebb. Egyes vélemények szerint ez azért nem a legjobb választás, mert a szerkezete miatt a szervezetünk nehezebben bontja le, mivel mesterségesen előállított sóról beszélünk, ezért ez a legkevésbé hasznos emberi fogyasztásra.
Ezzel szemben a tengeri sót már egészségesebb választásnak tartják. A tenger vizéből nyerik, szárítással. Ha a napon szárítják, több ásványi anyag és nyomelem maradhat benne, mintha mesterséges módon nyerik ki a tengervízből. Éppen ezért érdemesebb a finomítatlan formát választani.
Fotó: iStock.com/Julia_Sudnitskaya
Érdekességek a sóról
A konyhasó az egyetlen ásványi eredetű ízesítőanyag, amelyet mint fűszert nemcsak az ételek ízesítéséhez, hanem azok tartósításához is használunk. A korábbi évszázadokban, amikor még a hűtőt nem ismerték, sóval tartósítottak. A só a történelem folyamán mindig fontos alapanyag volt. A 20. századig több országban monopólium volt sót előállítani, akkora haszon volt rajta. Indiában ezért is indult el a függetlenségi passzív harc – tudtuk meg a Wikipédiáról. A só fizetőeszköz volt az ókorban és még a középkorban is. Megbecsültségét jelzi, hogy számos népnél szokás a vendéget kenyérrel és sóval fogadni. Magyarország hosszú ideig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt. Erdélyből a sószállító vízi úton tutajjal hozták le a sót Szegedig és ott raktározták, majd osztották el az országban.
A képzeletbeli listánk következő eleme a Himalája só, amit a nevéből is kikövetkeztethető módon a Himalája sóbányáiban bányásznak. Mivel kézzel teszik mindezt, természetes marad, mindenféle káros vagy ipari anyagtól mentes. Ezért egészségesebb, hiszen számos ásványi anyag és nyomelem marad benne akkor is, miután kiszárították és eljuttatták az üzletekbe. Általában igaz, hogy valamivel többet kell belőle használni az ételek ízesítéséhez, mint a hagyományos asztali sóból.
