Siker

Világok a Föld mélyén – interjú Ambrus Gergely barlangkutatóval

Matematikus, barlangász, fotós, barlangi mentős – Ambrus Gergely igazán színes személyiség, aki hol a számok erdejét, hol a Föld mélyét kutatja, és sokan valószínűleg elképzelni sem tudjuk, milyen kalandokban van része a 34 éves fiatalembernek. Amellett, hogy matematikusi pályáján nemzetközi sikereket tudhat maga mögött, az expedíciós barlangkutatásban is jelentős eredményeket ért már el. Tagja a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak, és néhány éve föld alatti fotózással is foglalkozik. A barlangászás iránti szenvedélyéről beszélgettünk vele.

Mi lenne az az egyetlen szó, amivel leírnád, mit jelent számodra a barlangászás?

Kaland.

És hogyan kezdődött ez a kaland?

Ismerőseim jártak barlangi túrákra, és néhány barátommal egyszer mi is csatlakoztunk hozzájuk, mert kíváncsiak voltunk. Nagyon megtetszett a dolog, így egyre többet eljártam. Szépen fokozatosan csöppentem bele ebbe a különös világba. Azért is szeretem nagyon, mert segít kikapcsolódni a munkából. Amikor lent vagyok, akkor egyáltalán nem jár a matek a fejemben.

Fotó: Ambrus Gergely

Fotó: Ambrus Gergely

Kell hozzá bármilyen előképzettség? Ha én most azt mondanám, hogy barlangászni szeretnék, csak úgy nekivághatnék?

Persze, gyere nyugodtan! Igazából vannak néhány hónapos tanfolyamok elméleti oktatással és túrázással, de én például nem végeztem ilyet. Budapesten a Mátyás-hegyi-barlangban lehet csatlakozni vezetett túrákhoz, amik jó kis ízelítőt adnak a barlangászás világából.

Adrenalinfüggő vagy?

Annyira nem… Nem tartom magam annak. Az biztos, hogy szeretek egy kicsit „belehalni”, feszegetni a határaimat.

Van még benned félelem ilyenkor?

Persze. Mindig kell, hogy legyen egészséges mértékű félelem. Ez azért nagyon fontos, mert visszatart attól, hogy hülyeséget csinálj. Ha nincs félelemérzet, akkor az már vakmerőség.

Fotó: Ambrus Gergely

Fotó: Ambrus Gergely

Mindig csoportosan mentek a túrákra?

Egyedül nem szabad barlangászni. Ha például kificamodik a bokád és egyedül vagy, akkor ott vége, nem tudsz kijönni. A magyar rendszer szerint minimum hárman megyünk le, ami elsősorban biztonsági szempontból fontos, meg igazából a hangulat is jobb. Ha valaki bajba kerül, az egyikünk lent tud maradni segíteni neki, a másik pedig felmegy segítséget kérni.

Nemrég olvastam, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálattal kimentettetek egy amerikai turistát a Mátyás-hegyi-barlangból. Mi történt ott pontosan?

Egy vezetett túrán kiment a férfi térde, ezért nem tudott egyedül kijönni. A túravezető riasztotta a mentőcsoportunkat, 22-en mentünk ki az esethez. Még a barlangban helyreraktuk a térdkalácsát, de így is hordágyon kellett kihozni. Minimum 15 ember kell egyébként a mentéshez, mert csak a hordágyat egyszerre 6 ember fogja. Át kell adni, fel kell húzni a szűk járatokon, tehát ez sokemberes munka.

Fotó: Ambrus Gergely

Fotó: Ambrus Gergely

Tavaly végigcsináltátok az Inverse Everest-expedíciót, amelynek során lementetek a világ akkori legmélyebb barlangjába, a Krubera-Voronyába, közel 2100 méterre a földfelszín alá. Hogyan készültetek fel egy ilyen nagyszabású túrára? 

Itt egyhuzamban kilenc napot töltöttünk a föld alatt. Vízhatlan zsákokba csomagoltuk az ételt, vittünk benzint magunkkal a főzéshez, hálózsákot, és estére száraz váltóruhát is. Azért volt különleges ez az akció, mert elsősorban fotózni mentünk le, tehát még a vakukat, akkumulátorokat is cipelni kellett.

Hogyan jött a barlangi fotózás ötlete?

Már szemeztem egy ideje ezzel dologgal, amit egyébként nagyon kevesen csinálnak a világon, aztán 2014-ben magam is elkezdtem. Elég specifikus terület, sok vaku kell hozzá, és gyorsan amortizálódnak az eszközök, hiszen a barlangi környezet sáros, párás, tehát egyáltalán nem kedvez az elektronikának. Ugyanakkor megéri, mert ezáltal egy olyan világot tudunk megmutatni, amit csak maroknyi ember látott eddig.

Fotó: Ambrus Gergely

Fotó: Ambrus Gergely

És hová visz legközelebb a kalandvágyad?

Megszervezett túra jelenleg még nincs, de rengeteg hely van tervben, ahová el szeretnék jutni. Például idén nyáron a Voronya 2196 méterénél is mélyebbre jutottak egy másik barlangban, úgyhogy az egy komoly kihívás lenne. Emellett Olaszországban, a Canin-fennsíkon található a Michele Gortani-barlangrendszer, amit folyamatosan kutatunk, oda minden télen elmegyünk 1-2 hétre. Az azért különleges, mert nem egy teljesen ismeretlen terület, hanem olyan, mintha építenénk egy házat. Mindig visszamegyünk, és mindig egy kicsit kijjebb toljuk a felfedezett szakaszokat. Beszereljük a függőleges részeket, köteleket rakunk be, tehát kiépítjük a barlangot. Az a hely már kötődik hozzánk, ismerjük, de még mindig tartogat újdonságot.

A témával bővebben is foglalkozik a Ridikül ma 17 órakor kezdődő Szélsőségek közt című adása. A stúdióban beszélget Jambrik Rudolf, Szendrő Szabolcs, Ambrus Gergely, valamint meglepetés-hölgyvendégünk.

A pénteki adást ezen a linken nézhetjük meg.