A hercegnő mindössze 9 éves volt, amikor férjhez ment

Arról, hogy milyen lehetett hercegkisasszonynak lenni a XVII. században talán a legjobban I. Károly angol király (1600-1649) legidősebb lányának élete példázza. Stuart Mária Henrietta (1631-1660) mindössze 9 éves volt, amikor a dinasztia erősítésének okán férjhez adták  II. Vilmos orániai herceghez. Mária kezét először IV. Fülöp spanyol királynak ígérték, de végül Vilmos jobb partinak tűnt. A herceg akkor 15 éves volt, s bár a frigy megköttetett, a házasság elhálására a gyerekek életkora miatt még jócskán várni kellett. (Gyermekük, aki később III. Vilmosként Anglia királya lett, kilenc év múlva született meg.)

A házasság, amelyből vajmi kevés időt tölthetett együtt a pár, Vilmos korai és tragikus halálával 1650-ben ért véget – így maradt özvegyen a 19 éves hercegnő. Tíz éven keresztül, fia nagykorúságáig és egyben saját haláláig ő volt Oránia régense, fiának segített a kormányzásban.
1660 szeptemberében hunyt el  himlőben. 29 éves volt. Holttestét a Westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra.

S hogy mi az aktualitása Mária Henrietta szomorú történetének? Egy festmény. Egy különleges műkincs, amely mostantól a Szépművészeti Múzeumban látható. A múzeum ugyanis  utóbbi száz évének legnagyobb értékű műtárgyvásárlása révén különleges remekművel gyarapodott. Anthonis van Dyck flamand festőnek, az európai portréfestészet egyik legnagyobb mesterének Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló, nagy méretű festményét a kormány támogatásának köszönhetően tudta megvásárolni a múzeum. A művész 1641-ben készült, különleges szépségű esküvői portréja a múzeum gyűjteményének egyik ékköve. Az esküvői portrén a hercegnő bal kezén jegygyűrűt visel, ruháján pedig azt a nagy méretű gyémántbrosst, amelyet házasságkötésük alkalmából a férjétől kapott.A festményt egy erre az alkalomra összeállított kamarakiállításon láthatjuk először a múzeum gyűjteményéből válogatott királyi gyermekek portréi és Van Dyck egy korai műve társaságában.