Bútort most is lehet bérelni, egészen bevett üzletág. A lehetőséggel főként vállalkozások élnek. Jellemző példája ennek, amikor egy nagyobb eseményre székek és asztalok tucatjait-százait bérelik. (Máshonnan meg világítást, hangosítást, mozgókonyhát szakácsokkal és pincérekkel, és így tovább.) Hiszen nem mindennap rendez konferenciát, közönségtalálkozót egy cég, és ritkán ünnepeli meg százéves fennállását.
De ugyanilyen jó lehetőség a bútorbérlés annak is, aki bútorozatlan bérleményben tölti diákéveit, vagy kiküldetési időszakát, esetleg határozott időre hoz létre egy irodát a vállalat központjától távolt.
Nyugat-Európában már komoly verseny van ezen a piacon, és például az Otto áruházlánc online boltjában 500 féle terméket lehet bérbe venni, a francia ágytól a drónokon át az okostelefonokig. Az Otto bérleti díjai azt mutatják, hogy a havid díj körülbelül annyi, mintha két és fél év alatt fizetné ki valaki a termék teljes árát. (A legutolsó divat szerinti franciaágy kb. 6 000 Ft / hó, persze, a német bérekre alapozva.)
Az IKEA most beszáll a bérbútor üzletbe, pontosabban, a bútorbérlés is része lesz a gyártástól az újra gyártásig tartó körfolyamatnak, amely sokkal környezetbarátabb céggé teszi majd a svéd óriást.
A bútorokat az eladás vagy bérleti idő után visszavásárolják, ha kell, felújítják, újraértékesítik, majd megint visszaveszik. S ha egyszer már nem lehet többé eladni őket, anyagukat visszaforgatva új bútorokat készítenek belőlük. A régi bútort leadó tulajdonos pedig kap egy kupont, amit beválthat az következő vételnél vagy bérletnél.
Az IKEA bérlési lehetősége most indult Svédországban, Hollandiában, Svájcban, és Lengyelországban, hamarosan kezdődik Belgiumban, Németországban, Ausztriában, és még kéttucat másik országban is.
Nem minden országban ugyanaz a célközönség: van, ahol inkább a diákoknak és a lakosságnak kölcsönöznének, van, ahol inkább üzleti szférának, de egyelőre mindenütt kísérleti jelleggel zajlanak az ügyletek.
Az bérelhető bútorok köréről és árairól még nincs hírünk.
Mindenesetre, az IKEA-nak komolyan kell vennie a versenyt, mert nem kispályás ellenfelekkel találja szembe magát. A svájci Möbel-Abo már nagyon ismeri a piacot, és olyan bérleti modellt kínál, amelyet mindenki régóta használ és megbízhatónak talál. Úgy kölcsönöznék a bútorokat, ahogyan a telefontársaságok adják a mobil telefonokat.
A fiatalok, az új és még gyermektelen párok nem akarnak elköteleződni semmilyen irányban. Mindent ki akarnak próbálni, lépést tartva a divattal: rájuk építenek elsősorban.
A telefonelőfizetéshez hasonló modell elfogadottságát mi sem mutatja jobban, mit hogy Svájcban az autók igen jelentős hányadát is így értékesítik, és az „előfizetők” – ez a jobb szó a „bérlő” helyett – bizonyos időközönként úgy jut új kocsihoz, hogy sohasem fizeti ki a teljes árát.