Otthon

Nem a te hibád

Lehet, hogy valami más szórakozás után kellene néznünk

Nem tudom, észrevetted-e (én belefutottam a közepébe), hogy tegnap délután 1 és 3 között ismét nem működött a Facebook, és más közösségi fórumok, amiket a Facebook birtokol: a Messenger, az Instagram és a WhatsApp.

Nekem a Facebook sokáig csak személyes, családi ügy volt, egy lehetőség, hogy a nagyvilágban szétszóródott családtagjaimról hébe-hóba hírt kapjak, ne csak karácsonykor egy üdvözlőlapot. Aztán a munkám egy része is a Facebookhoz kötött – az ilyen leállások kisebb szívrohamot tudnak okozni, ha nem engednek dolgozni.

01_shutterstock_496650994 [Converted]_resize

Az egy hónappal ezelőtti, több napos, döcögős leállás hárommillió ember lökött az orosz versenytárs, a Telegram felhasználóinak táborába, ahogy erről írtunk.

03_shutterstock_1074125810_resize

Nekem mégsem a technikai megroppanásokkal van a legfőbb bajom, hanem azzal, hogy

  • a Facebook nagyon bezár a hozzám hasonszőrűek világába, ahogy mondják, „buborékjába”, és ezért úgy tűnik, én fújom a Passzát szelet, a többiek pont úgy gondolkoznak, mint én. Aztán, elhagyva a Facebook világát, jön az első nagy pofon…

 

  • Nem csak nekem, hanem komoly világcégeknek is bajuk van ezzel, lassan fel sem lehet sorolni azokat a neves vállalatokat, amelyek otthagyják ezt a fórumot. Tegnap egy nagy, amerikai, kozmetikai márka döntött így, igen tanulságos indoklással. “A közösségi média egyre nehezebbé teszi, hogy közvetlenül beszéljünk egymással. Belefáradtunk abba, hogy algoritmusokkal küzdjünk, és nem akarunk fizetni azért, hogy a hírfolyamodban megjelenjünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy búcsút intünk számos közösségi média csatornánknak, és inkább megnyitjuk a párbeszéd útját egymás között. Egy közösség vagyunk, és mindig az is voltunk. Abban hiszünk, hogy hangosabbak lehetünk, ha világszerte minden hangot megszólaltatunk, mert amikor ezt tesszük, a változás élére állunk, megkérdőjelezzük a normákat, és forradalmasítjuk a kozmetikát. Azt akarjuk, hogy a közösség a szenvedélyről és ne a lájkokról szóljon.” A lájkokat – tudod – manapság más vállaltok állítják elő és szállítják azoknak, akik meg tudják venni.

 

  • A harmadik, amit nehezen viselek, hogy úgy adnak-vesznek, mint egy használt kocsit. Elmondom neked, mi borított ki alig két napja. Leveleimet a Firefox böngészőben nyitom meg ezer éve. Keresgélni viszont a Google Chrome-ján szoktam. Két napja is így volt, levelesládám nyitva az egyiken, a másikon meg elszakadt óraszíjam helyébe kerestem egy újat. Valahogy egy holland oldalra keveredtem, onnan egy következőre. Az ötödik holland oldalon megtaláltam és megrendeltem azt, amit kerestem. Mikor a másik böngészőben ismét a leveleimre pillantottam, már mindenütt holland nyelvű hirdetések fogadtak. A Google azonnal, „élőben” eladott a Yahoonak.

Megértem, hogy a Facebooknak, a Google-nak is élni kell valamiből, és az utóbbinak már csak a térékép szolgáltatásáért is igen hálás vagyok, előbbinek a minőségi újságírás támogatásáért, de valami új üzleti modell is kellene, mert ez így…, ez így visszataszító.

02_shutterstock_568936645 [Converted]_resize