Az egész világot bejárta a kép, amelyen az elmúlt hét jó időjárást kihasználva, tömegek igyekeztek fel a Föld legmagasabb csúcsára, a Csomolungmára, vagy ismertebb nevén a Mount Everestre.
A fejünkben úgy él, hogy egy-két hegymászó, esetleg egy kisebb csoport zihálva, halált megvető bátorsággal, de lényegében magányosan tör felfelé, olykor napokig tartó hóviharral megküzdve, máskor egy gyilkos lavinától elsodortatva.
Ez a kép valamikor régen rögzülhetett belénk, mert manapság a Csomolungma megmászása – különösen kedvező időben – tömegsport. Olyan tömegsport, hogy az a legvadabb képzeletet is felülmúlja. A korszerű technika használatával és képzett hegyivezetők (a serpák) szolgáltatásainak igénybe vételével lényegében mindenki feljuthat a csúcsra, ha van
- pénze,
- megfelelő egészségi állapota,
- ideje és türelme,
- esetleg kis összeköttetése a hegymászást engedélyező hivatalokkal…
A feltételeknek nagyon-nagyon sokan megfelelnek, legalábbis úgy hiszik.
Azt, hogy az út még ennyi szakértői segítség mellett sem veszélytelen, jól mutatja, hogy egyetlen hét alatt tizenegyen haltak meg közvetlenül a csúcs közelében. Volt, aki edzettebbnek gondolta magát, mint amilyen valójában volt, másokat a hirtelen lecsapó vihar ölt meg.
Az elsők mindig hősök. Amikor 1953. május 29-én az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tendzing Norgaj felért 8848 méter magas csúcsra, az óriási szenzáció volt. De lenézve már ők is holttesteket láthattak volna, ha azokat nem lepi el a hó. Mert nem messze a csúcstól lelte halálát az 1924-ben próbálkozó George Mallory és Andrew Irvine is.
Innen már csak „kategóriagyőzelmeket” lehetett aratni. Ilyeneket, mint az első X-nemzetbéli, az első nő, az első síléces, az első hódeszkás, ez első bázisugró, az első, aki a legnehezebb útvonalon mászott fel és így tovább. Az alkategóriák száma végtelen, és napról napra nő.
Talán ez is oka annak, hogy sokan beállnak a tömegbe, és nekivágnak a csúcsnak, mert – mondjuk – műszíves még nem volt odafent. Vagy ha igen, akkor műszíves francia még nem…
Viccesnek tűnik, de a valóság éppen az ellenkezője. Tavaly, amikor az évszázad legmelegebb és legszélcsendesebb ideje volt, a hó megolvadt, a Csomolungma alatt számtalan holttest került elő. Akkor kezdtek arról cikkezni a lapok, hogy voltaképp ez a terület a világ legdrágább magashegyi temetője.
Kérdés, megéri-e 2019-ben kockáztatni, amikor már sok ezer ember járt odafent a hírnévért. Nem életveszélyes ez a hiúság?
____________________________________________A magyarok közül elsőként Erőss Zsolt ért fel a Mount Everestre 2002-ben. Dél felől mászta meg a csúcsot Jelinkó Attila 2007-ben. Az első magyar nő, aki 2009-ben feljutott a világ tetejére, Ugyan Anita volt. Az „első magyar” kategóriában említést érdemel még a budapesti ügyvéd, dr. Neszmélyi Emil, aki asztmásként teljesítette sikerrel a feladatot, még úgy is, hogy mászás közben több súlyos rohama volt, és visszafelé – ami gyakran veszélyesebb, mint felfele – oxigénpalackjából kifogyott a levegő.
