Megoszlanak a vélemények arról, hogy a horoszkóp és a csillagjegyek vizsgálatának, elemzésének mennyire lehet hinni, vagy éppen nem hinni. Nálunk is rendszeresen jelennek meg csillagjegyekről, horoszkópokról szóló szövegek, amelyek remélhetőleg segítenek többet megtudni önmagunkról, de legalábbis érdekes önismereti játékok ezek, amiket kíváncsian bújunk azt remélve, hogy talán egy újabb kérdésre kapunk választ a személyiségünkkel kapcsolatban. Feltettük a kérdést a szerkesztőségünk tagjai felé is: ők vajon hogyan állnak a horoszkópokhoz és a csillagjegyekhez. Íme az eredmény!
Mérlegen a csillagok
Hírszerkesztőnk, Eszter szerint a magazinokban megjelenő horoszkóp egy játék, viszont az összetett asztrológiai képlet már komolyabb dolog. „Ha nem is predesztinál, irányokat mutat. Hiszek ugyanis abban, hogy minden mindennel összefügg, és az ember kicsiben az univerzum lenyomata (ezt a tudósok is megerősítik). Amit pedig véletlennek hiszünk, az tudatos folyamat eredménye (igen, az ősrobbanás is). Egyébként a napjegyem szerint Mérleg vagyok: elég sztereotipikus, harmóniakereső, szépségkedvelő, konfliktuskerülő, de még inkább meghatározó, hogy a teljes képletemben a tűzjegyek dominálnak, például az aszcendensem is Oroszlán. Hiú majom vagyok, aki nehezen viseli, ha hibázik.”
Fotó: iStock.com/Natalia_Grabovskaya
A napi horoszkópokkal kétségei vannak képszerkesztőnknek, Dórinak is: „Oroszlán vagyok Mérleg aszcendenssel. Eleinte senki nem hiszi, hogy tényleg Oroszlán lennék, mert eléggé nyugodt természetűnek tűnök. Ez pedig számomra furcsa, mert egy idegroncs vagyok (nevet). De az igaz, hogy imádok a középpontban lenni, viszont túl büszke vagyok ahhoz, hogy magamra vonjam a figyelmet, inkább mindenki messziről csodáljon. Emellett eléggé kitartó vagyok, és nagyon erős az igazságérzetem. A napi horoszkópokban nem hiszek, viszont az ilyen alap horoszkópban, ami személyiségjegyeket ír le, eddig még nem csalódtam.”
Mesi, aki szintén hírszerkesztőként dolgozik nálunk, ugyancsak hasonló véleményen van, mint Dóriék. „A napi horoszkópokban én sem hiszek, de a személyre szabott és hosszabb leírású elemzésekben annál inkább. Az én csillagjegyem Mérleg, ami általában mindenki számára egyértelmű, akár már pár perc beszélgetés után is. Borzasztóan próbálom kerülni a konfliktusokat, ennek ellenére folyamatosan vonzom azokat. Döntésképtelen vagyok, így pro-kontra listákat szoktam írni, ha fontos döntéshelyzet előtt állok. Másokat és mások érdekeit sokszor előrébb helyezem magamnál. Folyamatosan a harmóniára és a békére törekszem, ennek ellenére szinte mindig dráma van körülöttem. A konfliktuskerülésem miatt nehezen szakítok meg rosszul működő kapcsolatokat, gyűlölöm, ha a másiknak rossz, ezért inkább magamat áldozom fel – ezt különösen rossz tulajdonságomnak tartom, amin próbálok folyamatosan változtatni. Igaz rám a szépség és az esztétikum imádata, csodálata (nem hiába végeztem művészettörténet szakon, és nem hiába nőttem fel a művészetben, zenében, színházban). Tipikus művészlélek vagyok, álmodozó, sokszor naiv, aki legszívesebben egy mesevilágban élne, de ezt nemcsak a Mérleg jegyemnek köszönhetem, hanem a Rák aszcendensemnek. Amit nem igazán említenek a Mérlegekkel kapcsolatban, de rám abszolút jellemző, az az, hogy nagyon temperamentumos vagyok, hirtelen haragú, hangos és erőszakos. Ez inkább a tűzjegyekre illik, de nekem nagyban meghatározza a személyiségemet.”
Főszerkesztőnk, Tini a pozitív üzenetekre koncentrál. „Én Kos vagyok, fejjel megyek a falnak, türelmetlen vagyok, toporzékolok egy csomó olyan helyzetben, amit más türelemmel elvisel. Képtelen vagyok egy helyben ülni, szeretem a kihívásokat, és az az igazság, hogy a bátorság sem áll távol tőlem, bár ez lehet, hogy önhittségnek hangzik, de hát a Kosok önhittek is egy kicsit. Ez pont úgy hangzott, mint egy általános horoszkópleírás, ugye? Igen, és valóban másoltam ám, de teljesen igaz rám. Az aszcendensem Bika, ami hiába tűnik úgy, hogy hasonló jegy, teljesen más: ugyan a földön áll mind a kettő jegy, de a Bika négy lábbal tapad a földre: hedonista, szeret enni, szeret inni, szeret barátkozni, szereti a szenvedélyt, nem türelmetlen, sőt nagyon is türelmes, főleg akkor, ha bosszúállásról van szó. Ebből viszont azt hiszem, egy szó sem igaz rám. Hogy mennyire hiszem el a horoszkópok állításait? Pontosan annyira, amennyi pozitív üzenetet, megerősítést ki tudok belőlük csiklandozni, ha azt mondják, hogy ma szép napom van – akkor elhiszem, mert mi a francért ne lenne szép napom. Azt mondják, pénz áll a házhoz, még szép, hogy elhiszem. Hogy mégse gazdagodtam meg egy csapásra? Üsse kő, biztos a többi Kosra volt érvényes. Azt viszont nehezen viselem, hogy negatív üzenetek érkeznek horoszkópnak álcázva, mert az lehúzza az embert. Azt gyanítom, hogy ha szép szavakkal szépet ígérünk embereknek, akkor az oly módon hat, hogy erősebbek lesznek tőle, ha viszont negatív üzeneteket küldünk, akkor a szavak negatív módon fognak hatni. Elvesz, gyengít, rombol a csúf üzenet. Szerencsére mi, emberek, valahogy úgy vagyunk megtervezve, hogy hamarabb meghalljuk a szép szavakat, a ránk vonatkozó pozitív üzeneteket, mint azt, hogy ha valaki rosszat üzen vagy rosszat kíván. A nekünk tetsző módon szűrünk. Vagyis a mai napon, ha egy horoszkóp azt üzeni nektek, hogy szépek vagytok, szerethetőek, és épp most jön a napfényes szerelem felétek, akkor ezt nyugodtan higgyétek el! Mert az üzenet egyik fele biztosan igaz: gyönyörűek vagytok és szerethetőek. Így biztosan jön majd a szép szerelem is.”
Hírszerkesztőnk, Emese hisz abban, hogy a személyes horoszkópból az ember megtudhat magáról olyasmit, ami segítheti az életben. „De ez is elég szubjektív műfaj, és sok múlik az asztrológuson. Ami az általános jegyleírást illeti – nos, ahogy a neve is mutatja, ez szerintem túl általános ahhoz, hogy komoly önismereti hozadéka legyen, de ettől még szerintem szórakoztató, és bizonyos szinten igaz is. Az általános leírásból én elsősorban azokra a tulajdonságokra emlékszem, amelyeket igaznak érzek – vagy szeretnék annak érezni magamra nézve. Tehát egyetértek például azzal, hogy a Mérlegek nagy empátiával és remek művészi érzékkel, ízléssel rendelkeznek. Mondjuk egyvalami van, ami nem annyira pozitív, de elterjedt a Mérlegekről, hogy nehezen döntenek. Ez sajnos igaz rám is, tényleg sokat mérlegelek, bármennyire közhelyes is. A másik dolog, ami talán ilyen mérleges, a kitüntetett figyelem és törekvés az egyensúlyra: hogy nehezen viselem a konfliktust, meg vannak ilyen bevett rituálék, amiket meg kell csinálnom, hogy egyensúlyban érezzem magam, pl. jóga, meditáció, mert úgy érzem, ha nem vagyok egyensúlyban, akkor semmi nem működik.”
Külsős szerzőnk, Panni sem hisz a napi horoszkópokban. „Ha ilyet látok, én sajnos épp a negatív infókat szűröm le belőle, szóval inkább nem is olvasom el. A jegyleírásokból viszont sok minden igaz rám. Szűz jegyű vagyok, mindent túlgondolok, túlelemzek, és mindenen emésztem magam. Tényleg irreálisan magasak az elvárásaim magammal és a környezetemmel szemben is, így szinte folyton elégedetlen vagyok, pedig nagyon igyekszem értékelni a dolgokat, meg magamat is, de ugye az a fránya önbecsülés… Néha észre sem veszem, hogy állandóan kötözködöm és apróságokon húzom fel magam. Nem szeretnék ebbe beletörődni, szeretnék ezen változtatni, amennyit lehet, a saját érdekemben is.”
Fotó: iStock.com/_chupacabra_
Asztrológusok vs. pszichológusok?
„Én rendszeresen (évente egyszer, nyomorultabb időszakaimban évente kétszer) járok asztrológushoz, ami igazából olyan, mintha pszichológushoz mennék, csak van benne még egy kis köd, egy kis misztikum, ugyanakkor egészen elképesztő és hidegrázós élmény, amikor olyan dolgokról beszélgetünk, amikről neki nem kellene tudnia, mégis tudja. Akár a szüleim, akár a testvéreim kapcsán, akár velem kapcsolatban” – árulta el senior szerkesztőnk, Eszter, aki így folytatta: „Az biztos, hogy előtte és utána még sokáig gondolkozom, próbálom összerakni a kirakóst. Szóval szerintem ez egy jó játék, amire nem szabad rácsúszni (hallottam ugyanis olyat, hogy valaki szeretett volna kéthetente asztrológushoz menni, hogy segítséget kapjon).”
A horoszkópokban való hittől külsős szerzőnk, Luca áll a legtávolabb. „Pszichológusként a következőképp gondolkodom a horoszkópokról: alapvetően nem hiszek bennük. Mégis látom értelmét, hogy horoszkópokat olvasgassunk, amellett, hogy tisztában vagyunk a Forer–Barnum-hatással. Persze nem a bulvárlapok heti horoszkópját érdemes olvasgatni, hanem részletes, valódi horoszkópokat, egyszerűen azért, mert arra sarkall minket, hogy gondolkodjunk saját magunkról, a viselkedésünkről és arról, merre szeretnénk fejlődni. Azt nem szeretem, amikor valaki erre fogja a rossz tulajdonságait (‘Jaj, bocs, hogy késtem egy órát és mind rám vártatok, de hát IKREK vagyok (vagy mittudomén), mit vártok tőlem, ilyen bohém művészlélek…’). De a folyamatban, amelynek során keresgetjük ömnagunkat, keresgetjük, kik vagyunk, kik szeretnénk lenni, segíthetnek a horoszkópok.”
Jómagam sem maradhattam ki a sorból. Engem világ életemben vonzottak a spirituális és ezoterikus dolgok annak ellenére, hogy hajlamos vagyok a kiábrándult szkepticizmusra. Osztom a többiek véleményét, miszerint a magazinok horoszkópjai önismereti játékok, szerintem sokszor önbeteljesítő jóslatként is működhetnek, és ezért érezzük/hisszük, hogy igazat mondott. Sokkal nagyobb hitelt adok a személyre szabott elemzéseknek, ennek ellenére az általános leírásokban is lehet valami.
Én ugyanis például imádok enni és lustálkodni, és az úgynevezett hedonizmus szinte bármely szintjére képes vagyok/lennék – ebből talán már mindenki sejtheti, hogy Bika vagyok. Nehezen viselem a változást, de csak ha a régi egy-az-egyben megszűnik. És igen, szívesen veszek jobb minőségű/drága cuccokat, inkább kispórolom az árát, a főzés pedig művészet – még ha szürreális vagy posztmodern is a végeredmény, amit végül tálalok. Hajlok a kompromisszumra, kitartó vagyok, általában kiegyensúlyozott, türelmes – és bizalmatlan. A tárgyakhoz azonban nemigen ragaszkodom, mert azok csak tárgyak, amik pótolhatók. És az emberekhez sem ragaszkodom különösebben, bár a párkapcsolati féltékenység egyáltalán nem ismeretlen a számomra. Állítólag nagy szerencsém, hogy Skorpió az aszcendensem, különben talán fel sem kelnék az ágyból, legfeljebb ha nyaralni vinnének. De így jártam, nesze neked, kényelem: szeretek dolgozni, szeretem a kihívásokat, igenis van akaraterőm, a hűség pedig így két jegy révén is meghatározza az életemet. Általában vonzódnak hozzám az emberek – mert kedves vagyok és vicces, és ehhez ragaszkodom!
