Az ELTE Etológia Tanszékének tudományos munkatársai hatvannál is több kutya viselkedését figyelték meg, hogy megtudják, vajon a felnőttek mit tesznek, ha néhány napos, idegen kölyökkutyák síró hangját hallják. A megfigyelés során felnőtt kutyáknak rejtett hangszóróból játszottak le néhány napos kölyöktől származó hangokat.
Fotó: unsplash.com/JairoAlzate
Panaszos vonyítás
A kölyökhangokat tenyésztőknél rögzítették: az alomból egyesével kiemelték a kölyköket, majd felvették az egyedül maradt kölyök által adott hangokat. A vizsgálat során a kutyák viselkedéstesztben mutatott figyelmi és stressz reakcióit összevetették azok egyedi, valamint a lejátszott hangok akusztikai tulajdonságaival. Kiderült, hogy a kutyák az egyedi tulajdonságaiktól függetlenül, általánosan érzékenyek a kölykök úgynevezett szeparációs sírására.
A reakcióhoz köze lehet a kutyák háziasításának
Egy ivartalanított kan és egy korábban már szült szuka is hasonlóan viselkedett a viselkedésteszt során, ami igen meglepő. Más fajok vizsgálata során ilyen eredmények még nem születtek, tehát feltételezhető, hogy a kutyák nem egy sematikus utódgondozási rendszerrel rendelkeznek, aminek kialakulásában szerepe lehetett a domesztikációnak – foglalták össze a magyar kutatók.
Fotó: Unsplash/ Andrew Branch
A kiskutya hangjának zajossága (érdessége), ami a kölyök feszült, negatív belső állapotát tükrözheti, erős figyelemfelkeltő hatással bír, és hasonló negatív belső állapotot eredményezhet a felnőtt alanyokban, ami evolúciós szempontból előnyös.
Az ember erős kontroll alatt tartja a házikedvencként vagy akár tenyésztésre tartott kutyák szaporodását, így a kutyák spontán, természetes utódgondozási rendszeréről meglepően keveset tudunk még, ezért az ilyen jellegű kutatások is segítenek a szülők és utódaik közötti viszony megértésében. A farkasokkal illetve kóbor és páriakutyákkal végzett jövőbeni kutatások pedig hozzájárulhatnak a domesztikáció során lezajlott változások felderítéséhez – foglalták össze a kutatók.
Az ELTE Etológia Tanszékéről Lehoczki Fanni, Faragó Tamás, Miklósi Ádám és Szamosvölgyi Zsuzsa vett részt a kutatásban.