Siker

Hiedelmeink rabságában. Szabaduljunk!

Sokan nem is vagyunk vele tisztában, de sikertelenségünket önmagunkon kívül még egy sor más tényezőnek is köszönhetjük, melyeket azonban hosszú és fáradságos munkával magunk mögött hagyhatunk.

Ha nem hisszük el magunkról, hogy sikerülhet, nem is fog sikerülni. Hibás önértékelésünk miatt rengeteg mindentől fosztjuk meg magunkat. Volt már olyan eset az életünkben, hogy egy olyan feladat elé állított minket a sors, melynek sikertelen végkimenetelében biztosak voltunk? És mi történt akkor, amikor mégis sikerült megugrani a lécet?  Határtalan boldogságot éreztünk, és azt, miénk a világ. Ez is bizonyítja, hogy valójában sokkal, de sokkal többre vagyunk képesek, mint azt gondoljuk, csak nem hisszük el magunknak, mivel egészséges, velünk született hitünket és önbizalmunkat útközben elveszítettük: kiből a család, kiből az iskolák, de olyan is van, akiből a legjobb barátai irtották ki, ezzel egy életre sikertelenségre, kudarcra ítélve. A megfelelő támogató közeg nélkül csak nagyon kevesen képesek szárnyakat növeszteni, mivel legtöbbünknek kell a pozitív visszacsatolás. Ne higgyük el, hogy keveset érünk, mert nem igaz.

Fotó: iStock.com/NADOFOTOS

Fotó: iStock.com/NADOFOTOS

Hiedelmeink természete

Sokszor kívülről egészen egyszerűen nem látjuk, de láthatatlan bilincsek közt élünk, és gyakran nem is egy, hanem több oldalról is le vagyunk kötözve. Ezek a bilincsek a rossz beidegződéseink, hiedelmeink, melyek nem engedik, hogy szabadon mozogjunk, éljünk, szeressünk, és úgy általában azt csináljunk, amit akarunk. Sokan egy egész életet élnek le rabságban, holott csak rajtuk múlna a szabadulás. Ezeket a hiedelmeket tanuljuk, látjuk vagy tapasztaljuk, legtöbbször valamelyik felmenőnktől örököljük vagy kapjuk „ajándékba”, nem ritkán tanárainktól, barátainktól, közvetlen környezetünktől. De hibás lehet a média is, az olyan irreális elvárások felvonultatása, amelyek torzítják a személyiségünket már egészen fiatal korban.

Szabaduljunk!

Ezektől a bilincsektől azonban nem lehet egy csapásra megszabadulni, csak hosszú önismereti munka során, sőt, nem ritkán egy segítő szakember is kell hozzá. Első körben a legfontosabb, hogy ismerjük fel, mik azok egészen pontosan, amik gúzsba kötnek minket: rossz minta, egy rossz mondat, irracionális elvárások, melynek forrása lehet a környezetünk, de akár mi magunk is. Ha úgy érezzük, sokat szorongunk, nem vagyunk boldogok, nyomaszt minket valami, aminek végül is még az okát sem tudjuk, akkor ideje mélyen magunkba néznünk, és rátalálnunk az elzáródásra, mielőtt még hatalmas károkat okoz az életünkben, és örökre boldogtalanná tesz bennünket.

Fotó: iStock.com/coffeekai

Fotó: iStock.com/coffeekai

De az előítéletek is tévhitek, és bizony gyakran nekik köszönhetjük, ha rossz vágányra tévedünk, félresiklik az életünk. Sokat segíthet például, ha sokat olvasunk, és nemcsak halljuk, de meg is hallgatjuk mások véleményét, megpróbálunk belehelyezkedni egy emberi szituációba, és megismerni, megérteni az okokat és az összefüggéseket. Emellett jó módszer lehet még az is, ha a legfontosabb igazságainkat, téziseinket vesszük elő, és megvizsgáljuk őket: vajon érvényesek-e. Vajon igazak-e, és tényleg a mieink, nem pedig beleszuszakoltuk magunkat valaki más elképzelései közé.

Persze az is lehet, hogy le kell bontanunk a felépítményt, ami egy élet önmagunkon végzett munkáját jelenti, és az alapoktól kezdve újra egymásra kell rakni a téglákat, de higgyük el, megéri. Hiszen ha visszajutunk az eredethez, a kezdetekhez, a tiszta forráshoz, olyan csodákkal találkozhatunk, olyan igazságokra bukkanhatunk rá, amelyek létezéséről már réges régen megfeledkeztünk.