Siker

20 éve közös az irány a vakokkal

20 éves idén a Paradicsom Klub. Az civil szervezet egy túrázó társaságból alakult, akik olyan programokat szerveznek, melyen vakok és gyengén látók is részt vehetnek. A Paradicsom alapítójával, Árpásy Miklóssal beszélgettünk arról, mi a legjobb módja a segítségnyújtásnak.

Honnan jött a Paradicsom Klub ötlete? Mi a küldetése?

Fotó: Paradicsom Klub

Fotó: Paradicsom Klub

Még a hőskorban volt egy utazási irodám, ami alapvetően aktív programokkal foglalkozott és szerettem volna kerékpártúrákat szervezni. Akkor azt gondoltam, hogy profi túrákat úgy lehet szervezni, hogy saját magam által épített kerékpárral indulunk neki. Aztán erről eszembe jutott, hogy miért ne legyen az a bringa tandem, hiszen az érdekesebb és izgalmasabb, majd ebből jött egy újabb merész ötlet, hogy mi lenne ha vakoknak csinálnánk látókkal közös programokat, mert ez az egyetlen olyan eszköz aminél szerencsés esetben ugyanannyi látássérült és látó van és azért jó mert így egyensúlyt tudunk teremteni a két terület között. Felhívtam a Vakok Szövetségét, ahol Kroll Zsuzsa nyitott szívvel fogadta az ötletemet, mely kapcsolat később évtizedes barátsággá alakult.

Fotó: Paradicsom Klub

Fotó: Paradicsom Klub

Aztán néhány szívemnek kedves emberrel saját összefogásból összehoztunk néhány tandemet és elmentünk az első túrára. Ez már októberben volt, akkor egy rövid túrát terveztem, de a gyerekek annyira élvezték, hogy a végén egy egész napos túra lett belőle. Aztán teljesen átfagyva bementünk egy étterembe, ahol azzal szembesültem, hogy kis odafigyeléssel mennyi élményt lehet szerezni a gyerekeknek, hiszen számukra előtte ilyesfajta programok nem voltak.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

Ezek szerint ebből a fagyos túrából alakult egy ma már húszéves történet?

Voltaképpen igen. A egy napos túrából lett országos non-stop túra majd egyre több ismerős, később csináltunk lovastábort, evezőstábort, aztán egy érdekes felkérés kapcsán a Szépművészeti Múzeumban egy tapintható kiállítást – a kopt kiállításnak volt egy tapintható része. Ez volt az első ilyen kezdeményezés Magyarországon és nagy öröm volt ebben is részt venni. Majd jött a többi felkérés, környezetvédelmi tapintható kiállítást raktunk össze, amivel 2 éven át körbejártuk az országot, nemzetközi túrákra mentünk és minden programnak hihetetlen sikere volt.

Az elején említetted, hogy a tandem egy jó eszköz az együttlétre, a közös tevékenységre. Miért gondolod ezt?

A kerékpár mint integrációs eszköz. Évekbe tellett megtanulni, hogy mi nem segítünk a látássérülteknek, hanem együtt csinálunk velük programokat. Ez az integráció lényege. Ez egy partnerségen alapuló összefogás.

Hogy látod mennyiben és milyen irányba változott a civil kezdeményezések világa az elmúlt két évtizedben?

Rengeteget változott. Nagyon jó felé megyünk, de azért van mit fejlődni a nyugati civilekhez képest. Számomra a klasszikus civilszervezet az, amikor valamilyen értékteremtésre összefognak emberek. Mi ezt csináljuk.

Milyen tervek vannak a jövőre nézve? És milyen lehetőségek?

Tervünk rengeteg van, lehetőségünk is akad, de néha más emberek számára apróságokon akad meg a megvalósítás. Léteznek olyan a működéshez szükséges eszközök, melyeket megpályázni lehetetlen – mivel nincs erre nézve semmilyen pályázat- viszont saját forrást jelen pillanatban nem tudunk erre fordítani. Ilyen például egy mikrobusz és egy utánfutó. De természetesen ezek nélkül is tervezünk és nem adjuk fel. Szeretném tovább folytatni. Nagyon jók a visszajelzések. Elismeréseket kapunk mind a szövetségtől mind a résztvevőktől, de amiért igazán csinálom, azok az új barátok, akiket itt ismertem meg.