Egy, a JAMA Pediatrics szaklapban publikált tanulmányban végre az apák is szerepet kapnak. A gyermekágyi depressziót hosszú-hosszú évekig mindkét nemnél a szőnyeg alá söpörték. Akinek gyereke született, az örüljön neki, gondozza lelkesen, és fogja be a száját. Nehéz, traumatikus szülések, önbizalomhiány, kötődési, szoptatási problémák, alváshiány okozta kikészülés mintha nem is léteztek volna. Pedig ahogy most, úgy korábban is megtörtént, hogy a várt felhőtlen öröm mellett nehéz szürke felhők ülték meg a szülők lelkét.
Az apákra senki sem gondol?
A tanulmányból kiderül, hogy 9500 egészségügyi központ adatait figyelembe véve az anyák öt százaléka szenved szülés utáni depresszióban, míg az apukák összesen 4,4 százaléka. A kutatás vezetője, dr. Jennifer Ashton még hozzátette, hogy valószínűleg ennél több apuka szenved a tünetektől, csak eszükbe sem jut, hogy ők is küzdhetnek az eddig csak női problémának kikiáltott betegséggel.
Fotó: iStock.com/AntonioGuillem
Kétféle nem, kétféle viselkedés
Az édesanyák szülés utáni depressziója lehangoltsággal, befelé fordulással, sötét gondolatokkal, önmarcangolással telik, miközben a külvilágnak megpróbálnak egy szép, nyugodt képet nyújtani, megfelelni az elvárásoknak. Küzdenek a rájuk szakadt felelősséggel, a fáradtsággal, megváltozott testük minden nyűgjével, a szoptatás nehézségeivel, félelmeikkel, s emiatt nem tudnak olyan odaadó szeretettel a babájuk felé fordulni. Előbb önmagukban kell rendet tenniük. Az apák tünetei ettől eltérően inkább kifelé nyilvánulnak meg, elkezdenek még többet dolgozni, mert félnek, hogy nem fogják tudni eltartani a családot, vagy online játékokba menekülnek, ahol nem kell szembenézni a valódi életben tapasztalt felelősséggel. Emellett sokuk agresszívebb, ingerültebb lehet, mint szokott, és kevésbé vesznek részt a gyerek nevelésében, mint az anyuka.
Vegyük komolyan az apák tüneteit is
Miközben az anyáknak már rögtön kialakul a kapcsolatuk a babával, hiszen az ő testükben növekszik, és ők is hozzák a világra, az apák a kispadról figyelhetik csak az eseményeket. Számukra akkor válik igazán valóságossá a gyerek, amikor először meglátják, a karjukba veszik. S bár igaz, hogy nem kell fájdalmakkal, hormonális hullámvasúttal, vérzéssel, sebekkel, a felépülés nehézségeivel, a szülés lelki tüneteivel küzdeniük, ettől még az apák depressziója is éppolyan valóságos, mint az anyáké. Nem szabad az asztal alá söpörnünk azzal, hogy igyon meg rá egy sört valahol.
Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages
Ne féljünk segítséget kérni
Egy gyermek világra jötte visszavonhatatlan, hatalmas változást jelent a család életében még akkor is, ha minden problémamentesen zajlott. Teljesen normális, ha egész érzelemhegyek törnek maguknak utat, s köztük nem csupán csodálatos, békés érzések lapulnak. Nem kell tökéletesnek lennünk sem a külvilág felé, sem önmagunk felé. Legyünk őszinték, és nézzünk szembe az érzéseinkkel, akkor is, ha úgy érezzük, nem helyénvalóak, vagy nem illenek a magunkról alkotott képbe, ha szembemennek az elvárásainkkal. Ne várjuk meg, míg összezárnak felettünk a felhők. Legyünk szülőként egymás támaszai, és ha kell, családként kérjük szakember segítségét a szülés utáni depresszió legyőzésének érdekében. Pont azért, hogy az, aki az egész felfordulást okozta, a kisbaba minél egészségesebb szülők közt cseperedhessen.
